Mecseknádasd
Önkormányzata

Tájház

Német Nemzetiségi Tájház
Cím: Munkácsi M. u. 5-7.
Telefon: 06 72 671-810

A Tájház megtekintése időpont egyeztetéssel lehetséges.

Mecseknádasd azon Baranya megyei települések közé tartozik, ahol történelmi múltjának, a középkortól kezdve, számos építészeti emléke fennmaradt. A település környéke, a régészeti leletek alapján, már a neolitikumtól kezdve, valamennyi történeti korszakon keresztül, lakott hely volt. Érdekes, hogy a római uralom idejéből rendkívül kevés leletanyag került elő a környékről, annak ellenére, hogy a közelben vezetett el az egyik fontos római hadiút. A római uralom utáni időszakról is kevés adat áll rendelkezésre. Néhány avar kori sírt találtak a régészek. A település első okleveles említése Nádas-ként, a pécsváradi apátság alapítólevelében szerepel. Későbbi oklevelekben találkozni még a Nadas, Nadasth, Nadosth nevekkel. A név eredete különben onnan ered, hogy a hegyekből eredő, egykor bővizű Öreg vagy Rák patak, - ma Réka patak, - a Mecsek lábánál fekvő lapályos területen szétterülve, zsombékos, nádasos vidéket hozott létre, amely körülvette a települést. Mecseknádasd határában, két középkori, XIV századi várrom is található. Egyik az Öreg hegyen található Rák, ma Réka vár, a másik a Várhegyen (Schlossberg) levő, ami feltételezések szerint nagyméretű templom is lehetett. A romokról nagyon keveset tudunk.

A Réka várhoz kötődő legenda szerint, ott született Skóciai Szent Margit. Ereklyéjét az rk. templomban őrzik. A település eredetileg a mai település szélén álló, XIII századi Szt. István templom körül helyezkedett el. Gyarapodására utal, hogy egy 1465-ös oklevél már oppidumként, vagyis mezővárosként említi. Jelentőségét mutatja, hogy a török uralom alatt is gyarapodik. A törökök a Schlossbergen (Várhegyen) erődítményt és egy régebbi templomból dzsámit építenek. A törökök nyomán szerbek is letelepülnek a magyarok közé, ezért akkortájt Rácnádasdnak, Nadasgyenek is hívták a falut. A török összeírások három községrészt is említenek: Kis-, Alsó, és Felső-Nádast.

A törökök távozása után a település a pécsi püspökségé lesz. A török megszállásra már csak a Várhegy oldalában található un. Török-kút (Türkenbrunnen, Tierkeprune,) neve emlékeztet. A rácok elvándorlása, járványok, és elszegényedés miatt, az egykor virágzó település kezd elnéptelenedni. Ennek ellensúlyozására, Nesselrode Vilmos püspök, 1718-tól német nyelvterületről, főleg a würzburgi érsekség területéről fogad be telepeseket, és Mecseknádasd színtiszta német településé változik, és ez az etnikai összetétel egészen a második világháború végéig fennmarad, amikor a sajnálatos kitelepítések miatt ismét változik a lakosság etnikai összetétele. Nádasd (németül Nadasch) neve az 1900 évek elején Püspöknádasdra változik, mivel a pécsi püspök kedvelt birtoka volt, és ez az elnevezés 1950-ig megmaradt. Ekkor kapta a jelenlegi Mecseknádasd nevet.

Mivel a település lakossága újkori történelme folyamán dominálóan német anyanyelvű volt, természetes, hogy a tájháza is elsősorban az itt élt és élő németség történetét, kultúráját, hagyományait mutassa be. A tájház, szorosan egymás mellett álló, két épületből áll, a település Ny-i végében, a szép fekvésű, „Vogelberg”-nek nevezett településrészben. Az 5. számú épület, faoszlopos tornácú, egytraktusos, hosszú, nyeregtetős épület. A tájház kiállítási anyagának a jelentős része ebben az épületben került bemutatásra. A kedvező közlekedési és természeti adottságokkal rendelkező település sok iparost is ide vonzott, és így hamarosan a környék egyik legjelentősebb iparos központja lett. Már 1750 körül kb. száz iparost, ácsot, kőművest, asztalost, kovácsot, bognárt, kádárt, fazekast, péket, mészárost, takácsot, üvegest, felcsert, fegyverkovácsot, harangöntőt, stb. vettek számba. 1721 és 1752 között a településen keresztül húzódó Réka-patak vizének felhasználásával 28 malom működött, melyek száma 1930-ig nem csökkent. Az elsősorban német származású iparos családok körében kialakult jogrend lehetővé tette híressé váló iparos dinasztiák kialakulását, ennek következtében, a település lakósságának iparos összetétele egészen a 20. század közepéig állandósult. Ezt a gazdag, napjainkban is továbbélő, kézműves tevékenységnek a legszebb darabjait és emlékeit mutatja be a tájház kiállítása.

A látogató az előtérben a Baranya megyei németség eredetéről, területi elhelyezkedéséről, a népi házi- és kisipari mesterségek megoszlásáról kap tájékoztatást térképek, okmányok és fényképek segítségével. Az előtértől jobbra lévő első szobában egy rekonstruált pécsváradi mézeskalácsos és gyertyaöntő műhelyt találni. Ez a műhely egykor a Schmidt családé volt, akik 1889-ben települt Pécsváradra. A két tevékenység valamikor szorosan összefüggött, mivel a gyertyát sonkolyprésen át kisajtolt méhviaszból készítették, a mézzel pedig kalácsot készítettek. A helyiség kiemelkedő értékű berendezési tárgyai a sonkolyprés, a gyertyahúzó asztal és a rekonstruált mézeskalácstészta sütésére szolgáló kemence. De látható itt un. ágyláda, az inas részére, valamint a műhelyben szükséges egyéb kézi szerszámok, valamint kész termékek. A következő helyiség a környék fa eszközeit és azok előállítására szolgáló szerszámokat mutatja be. Ebben a közeli Kisújbánya iparosai jeleskedtek. A termékek közül vannak itt klumpák, mezőgazdasági favillák, gerelyék, jármok, szerszámnyelek, stb. A szerszámok közül fejszék, szekercék, un. vonószékek, gyaluk, vonókések, dongaszorítók, abroncshajlítók. Utóbbiak a környék egykori szőlőkultúrájára utalnak, aminek az 1889-95 közötti filoxéra vész vetett véget. A harmadik teremben láthatók a Mecseknádasd-óbányai fazekasok munkái. Eredetileg Mecseknádasd volt a környék fazekas központja. Ehhez csatlakozott az 1920-30-as években a közeli Óbánya. A gazdag kiállítási anyag között vannak kiemelkedően szép és értékes edények is, mint pl. az 1888-ban készült hatalmas céhkorsó. Az előtértől balra lévő teremben a népi kismesterségek emlékeit, bútorokat, hétköznapi berendezési tárgyakat, textíliákat, népviseletbe öltöztetett bábukat, bölcsőt, tálast, ágyat, asztalt stb, vagyis egy módosabb német parasztcsalád lakáskultúráját bemutató, rekonstruált szobabelsőt láthatunk. Az épület végében lévő egykori kocsiszín és az onnan nyíló pince, raktár céljául szolgál. Itt a tornác végében van, az eredetileg is itt lévő, most a látogatókat kiszolgáló, korszerűsített mellékhelyiség. Építészetileg tulajdonképpen a másik, 7 számú épület az értékesebb. Ez, a homlokzaton vakolatkeretbe foglalt évszám szerint, 1891-ben épült. Egykori tulajdonosa a jómódú Gungl család volt, akik azt egészen 1945-ig kocsmaként üzemeltették. A szabálytalan alakú és lejtős, kerítetlen telken álló „L” alakú épület egyik szárnyában volt a kocsma, míg a másikban a lakás. Az egykori lakórész öt egymásba nyíló helyiségből állt, közülük az egyik szabadkéményes konyha volt. Ez az épület is egytraktusos, nyeregtetős, esztergályozott faoszlopos tornáccal a teljes udvari homlokzat előtt, mindkét végén, az oromfalnál lefalazva. A lejtős terepadottságot kihasználva, az utcafronti homlokzat kétszintes. Itt az utcafrontról nyílik az épület alá benyúló présház és pince. Ez a homlokzat az oromzat alatt osztópárkányos, az itt emeletként jelentkező földszint három zsalutáblás, könyöklő és szemöldökpárkányos ablakkal. Ezek közül az egyik ablak a tornácra nyílik. A szegmensíves présházkapu két oldalán egy-egy kisebb zsalutáblás ablak van. Ennek az utcai homlokzatnak az oromfala ill. tetőzete csonkakontyos. Az oromzaton, az említet évszám felett két padlásablak van. Ennek az épületnek az utca felöli szárnyában van a tájházegyüttes további kiállítási anyaga. Itt, az előtérben láthatók, rajzokon, a német nyelvterületen található favázas (Fachwerk) házak típusai. Az előtértől balra lévő kiállítási terem egyik sarkában egy régi szatócsbolt berendezése látható. A falakon rajzok és fényképek mutatják be a Tolna-Baranya megyei gerendavázas építkezés helyi hagyományait. Itt látható egy elbontott kisnyárádi favázas lakóház 1757-es évszámmal ellátott ajtótokja. Továbbá kiállításra került még néhány jellegzetes használati tárgy, konyhai edények, fonott kasok, szakajtók, kosarak, és egy igen szép, festett szekrény. Az épület többi része raktár, és alkalmi rendezvények céljára szolgál. Az épület helyreállítási terveit Szigetvári János építészmérnök készítette el, a kiállítás szakmai anyagának összeállítása és berendezése pedig dr. Imre Mária munkáját dicséri. -

Forrás: Tájak, Korok, Múzeumok Egyesületének kiadványa

Mecseknádasd Önkormányzata

7695 Mecseknádasd, Felszabadulás utca 2/1.

Adószám: 15587471-1-02

Email: mecseknadasd@mecseknadasd.hu

Telefon: +36 72 563-100